Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Támadás és védekezés 1.rész - A villámtámadás mesterei -

2015.02.14

A villámtámadás mesterei

A nyílt füves pusztákon, ahol kevés a rejtekhely, a zsákmányállatok rendkívül fürgék. A húsevőket ezért szintén a ruganyos test és a jó gyorsulóképesség kell, hogy jellemezze , hiszen ez jelenti az élelemhez jutás, azaz az életben maradás zálogát. De nemcsak a talajon vadászók, köztük a gepárd számára jelent előnyt a gyorsaság, hanem a prédájukat a levegőben és a vízben követőknek is. A futásban vagy repülésben csúcssebességet elérő ragadozók a rohamtempót viszont általában csak rövid ideig képesek tartani, hiszen hosszú távon testük túlhevülne. Ez történne az Austrophlebia costalis nevű,Ausztráliában élő szitakötővel is, amely 98 km/h-s zuhanórepüléssel támad rovarzsákmányára. Cirkálás közben 58 km/h-val repked , a túlhevülést pedig úgy védi ki, hogy mozgásába 15 másodperces siklórepüléses fázisokat iktat be. Ez idő alatt a szárnyakkal felszerelt torban keringő, felmelegedett vérnyirok a potrohba áramlik, ahonnan aztán lehűlve folyik vissza.